Sziasztok!
Ha eljutsz arra a pontot az
életedben, amikor elégedett vagy magaddal teljesen megváltozik a világ. Tudatos
fejlesztéssel és sok-sok önmagadra szánt idővel elérheted, hogy szeresd a
tested és a lelked.
Nem korhoz kötött, hogy mikor fogod
megtapasztalni a változást. Igazából kicsit neveltetés kérdése is. Ha olyan
szüleid voltak, akik a lelki fejlődésedet is tudatosan támogatták és
folyamatosan építgették az önbizalmadat akkor akár már a kezdetektől ismerheted
ezt az érzést. Ha viszont arra kényszerültél vagy kényszerülsz, hogy magadnak
kell felépíteni a váradat kicsit több időbe telik. Nagyon fontos, hogy ne
egyszerre akard elérni a sikert. Mindig kis célokat tűzz ki magad elé,
amelyekkel hosszú távon tudsz fejlődni.
Én kiskoromban elég visszahúzódó voltam az
emberek felé, csak egy-egy személyt engedtem közel magamhoz. Féltem nyitni. De
a tanulásban és „karrierbeli” céljaimban már akkor nagyon ambiciózus voltam. A
tökéletesre törekedtem. Sajnos az én szüleim elég rosszul nevelték belém (sőt
nem is tették), hogy hogyan kell szocializálódnom. Mindent magamnak kellett
megtanulni és megtapasztalni. Ezért amíg nagyon fiatal voltam szinte féltem az
idegenektől, féltem egyedül közlekedni vagy sötétben járkálni. Egyszer aztán
(szerintem azután hogy gimnáziumba kerültem) elgondolkodtam, hogy ez jó-e így
nekem. Akkor még semmilyen segítséget nem kaptam, sem könyvek sem blogok
formájában. Egyszerűen elkezdtem fokozatosan leküzdeni a félelmeimet. Egyre
többször és messzebbre jártam egyedül, ismerkedtem emberekkel és a világgal,
bevállaltam olyan dolgokat, amiket nem mertem volna azelőtt és egy idő után
teljesen más emberré változtam. Volt időszak, amikor több mint egy évig szinte
egyedül éltem, szóval megtanultam önállónak lenni. Ezek után bármilyen
megpróbáltatást hoz(ott) az élet állok elébe. Megtanultam, hogy akaraterővel
bármit túl lehet élni és nem kell félni a világtól, mert ha hiszel abban, hogy
jó hely és nem eshet bántódásod nem is fog.
Érdekes volt végigjárni ezt az utat (is). És tényleg megtapasztalni,
hogy nem feltétlenül olyan az élet mint amit kiskorodban vertek beléd.
Jó, tisztába lettem a külvilággal és bátran
kezdtem élni, de akkoriban önbizalomhiányban szenvedtem. Nem fogadtam el
magamat, kicsit meghíztam és nem hittem, hogy szép, szerethető vagy egyáltalán
érdekes ember vagyok. Ekkor jöttek az életsegítő videók, könyvek, amelyekből
rengeteget tanultam és elkezdtem őket alkalmazni az életben. Hosszú időbe telt
és rengeteg munkába. Igen ez is munka. Azt mondhatom, hogy kb. három hónapja
élem úgy az életemet, hogy teljesen elégedett vagyok magammal. Elfogadom a
külsőmet, tudom a belső értékeimet és jól érzem magam a bőrömben. Mivel tiszta
szívemből érzem, hogy ez így is van, semmi és senki nem tud ebben megingatni.
Ha odajönne hozzám valaki és a szemembe mondaná az ellentettjét az sem tudna
érdekelni mert tisztába lettem magammal. Csodálatos érzés.
Mióta eljutottam erre a pontra megtaláltam azt,
amit igazán szeretek, kezdenek összejönni a dolgok amiket elterveztem, jó fele
haladok a céljaim elérése érdekében. Rátértem az utamra és jó felé megyek.
Képzeljétek el magamtól, úgy, hogy nem változtattam az étrendemen és nem edzek
többet mint szoktam elkezdtem fogyni és elértem a számomra tökéletes alakot.
Egyszerűen boldog a testem és ezzel jutalmaz. Teljes mértékben elégedett vagyok,
és ez csak úgy sugárzik belőlem.
Mivel magammal egyenlőre egyenesbe jöttem
koncentrálhatok arra, hogy még nagyobb lendülettel éljem az életemet. Ha azt
kérdezed, miért írok ilyen témában elmondom. Szeretnék átadni egy kicsit az
utamból és elérni, hogy Te is tisztába jöjj magaddal. Ha én ilyen fiatalon meg
tudtam csinálni, akkor Te is! Ha fogékony vagy rá, én megosztom a gondolataimat
az életről. Haladjunk együtt tovább!
Niki
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, de tetszett a poszt! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, aranyos Vagy! :)
Törlés