Sziasztok!
A minap elgondolkoztam azon, hogy
miért bántják egymást az emberek. Talán a kisebbségérzetüket akarják ezzel
csillapítani? Vajon azzal nő a megbántó, ha megbánthat valakit? Milyen érzés
veszi ilyenkor birtokába az embert? Aki mindezt elszenvedi, mennyire törik
össze?
Szerintem a számunkra ártalmas
embereket is bevonzzuk. Egy önbizalommal teli, boldog, kiegyensúlyozott személy
nagy általánosságban nem fut bele ilyen kártevőkbe. Hogy miért? Mert rajta nem
találnak fogást, és a próbálkozásaik süket fülekre találnak. Ha egy dühös állat
akit ketrecbe zártak folyamatosan nekimegy a rácsoknak indulatból az valószínűleg
nem fog kitörni és a vad egy idő után rá fog jönni, hogy nincs értelme és
inkább lenyugszik, hogy ne tegyen kárt magában (ha értelmes). Ha egy ember
rosszakaratból beszól a másiknak és az reagál beindul a láncreakció. Jön a
sárdobálás, az adok-kapok. Mindkét fél sérül. Ha azonban a támadott fél nem
reagál, tisztában van az értékeivel és nem hagyja befolyásolni magát, a támadó
egy idő után megunja és békén hagyja.
Az ilyen rosszindulatú személyeknek
általában önértékelési zavaraik vannak, netalán egy olyan esemény történt a
múltjukban, amit nem sikerült feldolgozniuk és e miatt sérültek. Több oka
lehet, hogy ezt miért vetítik ki másokra. Általában félnek egyedül megküzdeni a
problémákkal, azt akarják, hogy mások is átérezzék fájdalmukat. Amikor valami
rosszat tehetnek boldogsághormonok szabadulnak fel bennük és ezt az érzést
üldözik. Egy idő után ez azonban tompulni kezd és depresszió váltja fel a kárörömöt
ami egy újabb folyamatot indít el. Az ilyen embereknek meg kell tanulniuk
moderálni magukat és igen erős akarattal, tudatosan nem engedni maguknak, hogy
bántsanak mást. És ez egy idő után be fog rögzülni és végre pozitív életet
élhetnek.
Ilyen alkalmakkor az elszenvedő fél ugyancsak
sérül. Neki azt kell belátnia, hogy támadójának segítségre van szüksége, és bár
ő valószínüleg nem tud segíteni (mert a gonoszkodó csak saját magán tud) ,
annyit megtehet, hogy nem figyel rá, arrébbáll és tisztázza magában, hogy ő nem
hibás ebben, ismeri az értékeit és van olyan szinten, hogy nem érinti meg a sok
mocskolódás.
Ti melyik félre hajaztok?
Niki
Ez egy nagyon érdekes téma... én mindig a megbántottak táborát erősítettem, van amikor tűrök, valamikor nem, sok mindentől függ, érzelmi állapot, az adott helyzet, környezet stb. A hallgatás sem mindig célra vezető szerintem, persze általában okosabb dolog, de találkoztam már olyan megbántó típussal is, aki kifejezetten csak addig "terrorizált" amíg csendben tűrtem, amint kinyitottam a szám, és kérdőre vontam, békén hagyott. Igazából sosem értettem a bántó embereket...Nagyon jó, és elgondolkodtató témát hoztál fel..órákig lehetne fejtegetni.
VálaszTörlésIgen, nyilván ez helyzet függő is, de az 100% biztos, hogy ha nem kapnak válaszreakciót akkor egy idő után (valakiknél ez kicsit több) abbahagyják. Természetesen azt sem tartom jónak ha valaki visszahúzódik ilyen esetben. Azt nem szabad hagyni, hogy magalázzanak, de mindezt olyan módon kell elérni, hogy ne tudjanak válaszolni. Szóval egy egyszerű mondattal ott lehet őket hagyni és nem szabad , hogy azt lássák, hogy megbántottak vele! Te ugyan olyan erős, tudatos, csodálatos nő vagy mint a gonoszkodó megjegyzés előtt! :)
Törlés