Hárítás

Sziasztok!


 Érdekes téma ez a hárítás… hárítjuk a feladatokat, nehézségeket, érzéseket. Ez az emberekben egy természetes védelmi reakció, amelyet a sérülések elkerülése érdekében alkalmaznak. De vajon miért hárítjuk a bókokat is?

 Egy egyszerű példa erre, amikor gyermekkorban rajzoltunk valamit, és ha megdicsérte valaki rögtön a hárítás jött, hogy „áh ez csúnya, nem is tudok rajzolni…”. Általában ilyenkor a hárító sem gondolja komolyan a tompítást, csak vagy nem meri felvállalni, hogy tényleg jót alkotott, vagy még több dicséretre, bíztatásra vágyik. A felnőttkorra átvezetve, itt is nap, mint nap ütközhetünk olyan emberekbe/ ismerősökbe /barátokba, akiknek bármit mondunk, csak az ellenkezés, csak az önmaga lehúzása jön vissza. Egy idő után azonban senkitől sem fog kapni dicsérő szavakat, mert a hozzátartozói meg fogják unni ezt az állandó negativitást és nem fognak időt és energiát beleölni az igazuk bizonygatásába.

 Nem szabad magunkat alábecsülni és ez nem a szerénység hiányát jelenti. Ha tényleg jól csinálod, amit csinálsz, legyél büszke a munkádra, és köszönd meg a bíztató szavakat. Hidd el, ha valaki pozitív dolgot mondd neked (mert sajnos nem ez a jellemző), és építsd vele az önbizalmadat!

Mostantól Instagram oldallal is rendelkezik a blog , kövessetek ott is! :)


Niki

Related Items lifestyle