Mostantól a léleksimogató posztok "Soulspiration" néven fognak futni. Ez a project több részből fog állni, ha visszaolvastok már találhattok a blogon pár ilyen jellegű bejegyzést.
A mai téma az elhatározás, és annak véghezvitele lesz. Hány ember él a környezetetekben aki belenyugodott abba amilye van, belenyugodott az életébe? Esetleg Te is ezek közéjük tartozol?
A legfőbb tennivaló ha ilyen vagy (vagy ismersz ilyen embert) , hogy rámutass, hogy az élet egy csoda, és rengeteg dolog van amit meg kell tenni ezalatt a nem túl hosszú idő alatt. Sajnos tényleg rövid élet adatik meg nekünk, de aki jól tudja hasznosítani, rájön , hogy elképesztő dolog. Nem szabad úgy leélni, hogy beletörődünk a rosszba, a középszerűségbe. Ki kell lépni a konfortzónánkból. Én azt a nézzetet vallom, hogy bizonyos keretek között semmire sem szabad nemet mondani. Ha érzel akár csak egy kis pozitívumot az adott dolog irányába, rá kell bólintanod! Rengeteg olyan embert ismerek aki megtehetné, hogy más életet éljen, de nem, mert fél, lusta vagy azzal álltatja magát, hogy úgy sem fog sikerülni, vagy mit szólnak mások. NEM! Egyszerűen senki nem engedheti meg magának ezt a luxust, mert így elvesz magától rengeteg olyan dolgot ami boldoggá tenné.
Kellenek célok, olyan dolgok amelyekért érdemes felkelni és hit, rengeteg hit magadban, az életben! Te vagy mindennek a központja, az fog történni amit Te akarsz, csak higyj benne és kűzdj érte. Lépd át azt a vékony küszöböt, a komfort zónád küszöbét és a megváltozik a világ irányodba. Nagyon nehéz megtenni az első lépést, de ha utána meglátod, hogy milyen pozitív hatása lesz, elengeded magad és minden tökéletes lesz. Edzd magad, ha félsz valamitől próbálj meg közeledni felé, megcsinálni. Döntsd le az akadályokat mert azért vannak.
Én szerencsére olyan vagyok, hogy ha sikerül megtennem az első lépést, akkor addig megyek míg el nem érem a célomat, de ha nem teszem meg akkor hajlamos vagyok bezárkózni, mással foglalkozni. Ez így van tanulásban, sportban, diétában, szerelemben.
Rövid példák: eldöntöttem, hogy leteszem az angol nyelvvizsgát, csaknem két hónapot áldoztam rá nagyon intenzíven a felkészülésre, de tudtam, hogy menni fog, és mostanra 16 évesen itt áll a polcomon. Lustálkodom, a hátam közepére kívánom az edzést, de ha egyszer nekiállok hónapokig töretlen marad a lelkesedésem. Diéta: csak eszem-eszem, ha már fogyasztottam valami rosszat aznap akkor folytatom, de másnap ha átkattan az agyam, teljesen kizárok minden éhséget és tartom magam. Tetszett valaki aki nem lépett... Odamentem hozzá és bár lány vagyok, kezdeményeztem. Nem az a lényeg, hogy mi történt (pozitív) , de az az érzés, hogy legyőztem a félelmemet és képes voltam kilépni a kényelmes konfort zónából hatalmas boldogságlöketet és önbizalmat adott.
Én mindig a nagy dolgokban tudom érvényesíteni magam. Lehet, hogy nem sikerül pár kis projectem, dolgozatom, de a nagy vizsgákon, szerepléseken mindig a legjobbat tudom kihozni magamból.
Szorítsátok össze a fogatokat és lépjetek egy nagyot! Mi lehet a legrosszabb ami történhet? Csak a javadra válhatnak a dolgok, még akkor is ha rosszul sűlnek el, mert tanulsz belőle és ez is csak a fejlődésedet szolgálja.
Légy erős!
Niki
Ez a poszt a legjobbkor jött!:D Épp itt ülök a szobámba (és épp készülök a nyárra, edzegetek, próbálok egészségesen enni) és nagyon nehezen állom meg, hogy ne pattanjak fel és menjek le magamba tömni egy csomó mindent.
VálaszTörlésJajj képzeld, velem is most ez a helyzet, konkrétak egy órája megfordult a fejemben, hogy ennyi volt, nem érdekel, kipakolom a hűtőt :D +holnap vizsga szóval a stressz is hozzájárul... De kemények vagyunk, nem adjuk fel! Hajrá! <3
Törlés