Sziasztok!

 A karma egy nagyon szeszélyes dolog. Nem válogat ember és ember, jó és rossz között. Feltétel nélkül valamilyen módon visszajuttatja Hozzád, amit beleadtál a világba. Ezért (is) érdemes odafigyelnünk, hogy hogyan viselkedünk másokkal, miként éljük az életünket, és ahol tudunk, segítsünk! Nem csak jobb hangulatod lesz,  ha teszel valamit a közért, hanem megváltozik az emberek nézete Veled szemben és Te is visszakapod a jót, amit szolgáltatsz.

 Leírok pár ötletet/ tippet, amellyel jobbá teheted a környezeted életét!

• Nézz körül a ruhásszekrényedben, fiókjaidban, polcodon és válogasd ki azokat a darabokat, amelyek még jó állapotban vannak, de már nem használod őket. Vidd el egy-egy kijelölt helyre, alapítványhoz, akik örömmel szétosztják őket a rászorulóknak. Így megszabadulhatsz a felesleges dolgaidtól és örömet szerzel másoknak.

• Van olyan ismerősöd, esetleg rokonod, akinek akár korából, akár egy betegségből adódóan nehezére esik kimozdulni a lakásból? Segíts neki pl. bevásárolni, vagy megsétáltatni a kutyáját. Neked max. egy óra esik ki a napodból, de neki hatalmas segítség lehet.

• Szeretsz nosztalgiázni, beszélgetni, esetleg érdekelnek a régi háborús történetek? Menj el egy idősek otthonába, nagyon várják a fiatal beszélgetőpartnereket és mindig örülnek ha valakivel megoszthatják a gondolataikat.

• Szereted az állatokat? Segíts be az alapítványok munkájába. Amikor időd van, csatlakozz és sétáltass kutyákat, vagy etesd meg őket. Nagyon szívesen fogadnak eledeleket, kellékeket is, ha megteheted, vigyél párat a számukra!

• Ha hajléktalannal találkozol, esetleg mindig a bolt előtt ül ahol vásárolni szoktál vigyél neki egy kis élelmet. Vannak olyanok, akik ezt élből visszautasítják és csak a pénzre hajtanak, de legtöbbször azért szívesen fogadják és egy kicsit legalább ezzel is segíthetsz nehéz sorsukon.

• Ha valamiben jó vagy (aerobic, idegen nyelv, informatika) segíts olyan embereknek a korrepetálásban, akik esetleg nem engedhetik meg maguknak a magánórákat.

 Az anyagi segítség mellett néha jobb érzés, ha a szellemi munkáddal adsz valamit a rászorulóknak. Néha pár jó szó teljesen feldobja az ember napját. Ha esetleg buszon, villamoson vagy akár az utcán látsz egy boldogtalan embert nyugodtan szólítsd le és dicsérd meg, vagy mondj neki valami pozitívat. Erre biztos nem számít, de bearanyozhatod a napját.

 Legyen szép napotok!

Niki

Sziasztok!

 A mai posztban a nyelvtanulás fontosságáról és tudatos hasznosításáról fogok írni, illetve megosztok Veletek pár tippet, amelyek gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a folyamatot.

 Én mindig azon emberek csoportját erősítettem, akiknek van nyelvérzéke és szinte függőként szeretik az idegen nyelveket.  A nyelvtanulás számomra hobbi, jutalom, boldogság és kiugrási lehetőség. Tényleg imádom csinálni. Nem jelent számomra gondot akár naponta órákat rászánni, mert ez éltet engem. Nem úgy kell elképzelni, hogy ülök a szobámban és monotonon magolom a szavakat, hanem mindig találok egy új formát, amelyet hasznosíthatok. (A tippeknél ezt kifejtem bővebben.) Szerintem akinek van egy kicsi érzéke is hozzá nagyon megéri ráfeküdni, mert manapság ez nem csak egy elvárás, hanem ha jól beszélsz egy (vagy több) nyelvet bárhova kerülsz a világban meg tudod állni a helyed.  Ha megnézitek az idősebb generáció nagy részét láthatjátok, hogy általában nincs nyelvérzékük és nem is akarnak megtanulni valami újat (tisztelet a kivételnek). Nagyon jó példa erre, hogy nem tudják kimondani az idegen nyelvű márkák nevét. Sajnos a nyelvérzékük sem annyira fejlett, szóval sokkal nehezebb dolguk van. A mai generációk sokkal nyitottabbak és mivel a legtöbb kiírás, márka, online szöveg angolul van, alkalmazkodtunk hozzájuk.

 A nyelv szeretete mellett fontos még az elszántság és, hogy itt is mint mindenben tűzz ki célokat. Például: a hét végére megtanulok 100 új szót és 20 új kifejezést, jövő hónapra már felirat nélkül nézem meg a kedvenc filmemet, jövőre leteszem a nyelvvizsgát, keresek egy olyan embert akivel beszélhetek az adott nyelven…  Itt sem szabad feladni! Biztos lesznek olyan nyelvtani szabályok, szavak amelyekkel nem tudsz dűlőre jutni, de ezek tanulását még jobban meg kell húzni és sikerülni fog!

Tippek hatékony nyelvtanuláshoz:

1, Kis részletek

Oszd fel kis részletekre a megtanulandó anyagot, így sokkal könnyebben meg tudod jegyezni őket, mintha csak folyamatosan olvasgatnád őket elölről újra meg újra. Ha megkapsz 100 szót, hogy tanuld meg két napon belül , oszd fel 10-es egységekre és addig ne haladj tovább, míg azokat nem tudod álmodból felkeltve is. Ugyan így a memoritereknél is. Oszd fel bekezdésekre és úgy tanuld meg őket. Hidd el sokkal gyorsabban és könnyebben beivódik az agyadba. Természetesen csak akkor alkalmazhatóak ezek ha teljes figyelmeddel az adott dologra koncentrálsz!

2, Házi dolgozat

Kicsit több időbe telik, de hidd el, hogy sokat fog segíteni a későbbiekben. Miután megtanultál valamit csinálj egy írásbeli „dolgozatot” és addig ismételd a megírását, amíg 100% nem lesz. Annyi ismétlés és vizualizálás után rá fogsz jönni a hibáidra és beivódnak az emlékezetbe a helyes dolgok.

3, Kártyák

Már lehet kapni kifejezetten erre a célra kapható üres fehér kártyákat , de vághatsz is magadnak papírból. Az a lényeg, hogy egyik oldalára ráírod magyarul az adott fogalmat vagy szót, a másik oldalára a tanult idegen nyelven és szintén kikérdezed magadat. Ránézel a magyarra, elmondod a választ és megfordítod, hogy leellenőrizd magad.

4, Filmek, sorozatok, dalszövegek

Sokan ismerik a módszert, de nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire hatékony! Nézd a kedvenc epizódjaidat idegen nyelven! Először felirattal, majd anélkül. Egy-egyet nézz meg többször is. Ha van olyan film amelynek szövegét magyarul szinte már kívülről tudod , nézd meg (pl) angolul. Ha nagyon szeretsz egy dalt, tanuld meg a szövegét angolul és keress rá a magyar fordításra is. Nézz youtube-on olyan témákban külföldi videókat mik érdekelnek. Egyrészt megtanulod az adott téma használt kifejezéseit, másrészt, ha nem is akarod, akkor is rád fog ragadni a nyelv. Általában az ilyen videók nem tartalmaznak bonyolult szövegeket. Könnyen tanulhatsz.

5, Olvass idegen nyelven

Szerezz be egy külföldi magazint vagy könyvet, esetleg kattints idegen nyelvű blogokra. Ha leírva látod a dolgokat egyrészt a nyelvtant is gyakorolhatod és a helyesírásod is fejlődik.

6, Találj egy levelezőtársat!

Annyi erre specializálódott oldal van! Barátkozz külföldiekkel és levelezzetek, vagy akár skypolhattok is . Életreszóló barátságok kötődhetnek és még a nyelvet is gyakorlod!

7, Használd minél többet!

Ha külföldre mész ALAP, hogy rá vagy kötelezve a használatára, de akkor is meg tudod tenni, hogy sunnyogsz… Ne tedd, valószínüleg soha többé nem fogod látni azokat az embereket, szóval nem kell félned, hogy valamit elrontasz! De ha el is rontasz valami akkor is mi baj történhet? Te kinevetnél egy külföldit, aki próbál magyarul megszólalni? Ugye, hogy nem, sőt aranyosnak tartanád, hogy próbálkozik!

8, Jelentkezz be egy nyelviskolába!

Ha van már egy jó erős alapod és mondjuk a nyelvvizsga a cél, érdemes bejelentkezni egy intenzív nyelvtanfolyamra. Egyrészt mert ott kicsiszolják a tudásodat és annyit használod a nyelvet egy ilyen kurzuson, hogy nem okoz majd nehézséget megszólalni. Én közvetlenül a nyelvvizsga előtt ajánlom az utolsó hajrá időszakában, mert annyit fog dobni ez a tudásodon, hogy valószínüleg sokkal nagyobb eséllyel átmész a vizsgán.

 Legyen önbizalmad! Én ezeket a módszereket alkalmaztam tanuláskor. Nyelvvizsga előtt elmentem egy tanfolyamra és szinte az ért annyit mint előtte több évnyi sulis tanulás. Sajnos hazánkban az iskolákban nem fordítanak nagy figyelmet a nyelvoktatásra, így sajnos szinte kötelező otthon fejlesztened magad! Én a vizsga előtt nem is készültem, biztos voltam a tudásomban (ezen tippek segítségével) , csak egy angol Glamourt vittem magammal és azt olvasgattam. És sikerült!

Sok sikert Nektek, ha bármi kérdésetek van nyugodtan tegyétek fel!

Niki

Sziasztok!

 Akik követik a blog Facebook oldalát tudhatják, hogy mára egy kicsit lightosabb bejegyzéssel készültem Ez is hozzá tartozik a személyiségfejlődéshez és egy maghatározó pontja az élettérnek. Had mutassam be az íróasztalomat!

 Bár (még) nem a szobámról beszélgetünk, de meg kell említenem, hogy egy álmom és célom teljesült azzal, hogy tényleg olyan szobám lehet, amelyet elterveztem, megálmodtam. Én rendeztem be az utolsó kis növényig és nagyon szeretem, teljesen olyan, mint amit elképzeltem. (Sajnos nem ott van, ahol én szeretném, de ez egy másik téma…).

 Az íróasztalom az én kis szentélyem. Itt töltöm az „otthon lévős” időm legnagyobb részét. Itt írok, tanulok, filmezek, sminkelek, körmözök, sőt néha reggelizem is. Nagyon megnyugtató ezt egy olyan helyen megtenni, ami tényleg a személyiségemet tükrözi és inspirál. A szobámban a fehér és pink színek dominálnak és tökéletesen kiegészítik egymást és a gyönyörű bézs/pezsgő színű falat. Ezek azok a színek, amik a „csajosságomat” tükrözik, és ha itt vagyok rögtön feltöltődöm női energiával.

 Az íróasztalomnál maradva, kicsit részekre van osztva. A jobb sarka a „beauty corner” , ahol a smink-és körömlakktárolóm, ecseteim, tükröm található. Kicsit el van szigetelve a munkaterülettől, de mégis kéznél vannak. Reggel csak előkapom a szükséges eszközöket és percek alatt rendbe teszem  magam, nem kell a fürdőig elsétálnom, ott a nagy tükröknél egyensúlyozni, hogy rendesen lássam, hogy mit csinálok stb… Szóval van egy sminkes asztal része.

 A bal oldalán az íróeszközök találhatóak, külön a színes filcek, amik a tanulásnál segítenek és külön a tollak-ceruzák (kisebb-nagyobb sikerrel). Egy asztali lámpa segít megteremteni a megfelelő fényviszonyokat. Mindig van a közelemben víz, illetve sokszor kávé is. A naptár/naplóm mindig a kezem ügyében van, mivel ha bármilyen, feladat, ötlet, határidő jut az eszembe rögtön feljegyzem és ezen kívül naplóként is funkcionál, hisz minden nap leírom az engem ért dolgokat. Így nem felejtődnek el a napok teljesen, és visszaolvasva nagyon érdekes és tanulságos lehet. A gépem vagy aktuális könyvem/füzetem van a középpontban. Elég nagy az asztalom, így könnyedén ki tudtam alakítani a megfelelő munkafelületet. A telefonom is mindig a közelben van, hogy mindig naprakész legyek, és tudjak válaszolni a beérkezett üzenetekre, emailekre.

 Szerintem általában mindenki tisztában van azzal, hogy akkor tudsz megfelelő módon dolgozni ha rend és tisztaság van körülötted. Próbálj nem minden apró mütyürt/ kacatot az asztalodon gyűjteni, mert eltereli a figyelmedet és idegesítő is ha kerülgetned kell őket. Pakold ki a munkádhoz szükséges dolgokat, és miután készen vagy tegyed is el őket! Hidd el sokkal jobban fogod érezni magad és hatékonyabb leszel. Ahogy én is csináltam, lehetőség szerint különböző részekre oszthatod asztalodat, így több funkciót is el tud látni egyszerre.


Nyomjatok egy like-ot a blog facebook oldalára is, ahol mindig megtalálhatjátok az aktuális híreket a blogról és rólam! Katt a linkre és LIKE! :)

Niki

Sziasztok!

Ha eljutsz arra a pontot az életedben, amikor elégedett vagy magaddal teljesen megváltozik a világ. Tudatos fejlesztéssel és sok-sok önmagadra szánt idővel elérheted, hogy szeresd a tested és a lelked.

 

Nem korhoz kötött, hogy mikor fogod megtapasztalni a változást. Igazából kicsit neveltetés kérdése is. Ha olyan szüleid voltak, akik a lelki fejlődésedet is tudatosan támogatták és folyamatosan építgették az önbizalmadat akkor akár már a kezdetektől ismerheted ezt az érzést. Ha viszont arra kényszerültél vagy kényszerülsz, hogy magadnak kell felépíteni a váradat kicsit több időbe telik. Nagyon fontos, hogy ne egyszerre akard elérni a sikert. Mindig kis célokat tűzz ki magad elé, amelyekkel hosszú távon tudsz fejlődni.

 

Én kiskoromban elég visszahúzódó voltam az emberek felé, csak egy-egy személyt engedtem közel magamhoz. Féltem nyitni. De a tanulásban és „karrierbeli” céljaimban már akkor nagyon ambiciózus voltam. A tökéletesre törekedtem. Sajnos az én szüleim elég rosszul nevelték belém (sőt nem is tették), hogy hogyan kell szocializálódnom. Mindent magamnak kellett megtanulni és megtapasztalni. Ezért amíg nagyon fiatal voltam szinte féltem az idegenektől, féltem egyedül közlekedni vagy sötétben járkálni. Egyszer aztán (szerintem azután hogy gimnáziumba kerültem) elgondolkodtam, hogy ez jó-e így nekem. Akkor még semmilyen segítséget nem kaptam, sem könyvek sem blogok formájában. Egyszerűen elkezdtem fokozatosan leküzdeni a félelmeimet. Egyre többször és messzebbre jártam egyedül, ismerkedtem emberekkel és a világgal, bevállaltam olyan dolgokat, amiket nem mertem volna azelőtt és egy idő után teljesen más emberré változtam. Volt időszak, amikor több mint egy évig szinte egyedül éltem, szóval megtanultam önállónak lenni. Ezek után bármilyen megpróbáltatást hoz(ott) az élet állok elébe. Megtanultam, hogy akaraterővel bármit túl lehet élni és nem kell félni a világtól, mert ha hiszel abban, hogy jó hely és nem eshet bántódásod nem is fog.  Érdekes volt végigjárni ezt az utat (is). És tényleg megtapasztalni, hogy nem feltétlenül olyan az élet mint amit kiskorodban vertek beléd.

 

Jó, tisztába lettem a külvilággal és bátran kezdtem élni, de akkoriban önbizalomhiányban szenvedtem. Nem fogadtam el magamat, kicsit meghíztam és nem hittem, hogy szép, szerethető vagy egyáltalán érdekes ember vagyok. Ekkor jöttek az életsegítő videók, könyvek, amelyekből rengeteget tanultam és elkezdtem őket alkalmazni az életben. Hosszú időbe telt és rengeteg munkába. Igen ez is munka. Azt mondhatom, hogy kb. három hónapja élem úgy az életemet, hogy teljesen elégedett vagyok magammal. Elfogadom a külsőmet, tudom a belső értékeimet és jól érzem magam a bőrömben. Mivel tiszta szívemből érzem, hogy ez így is van, semmi és senki nem tud ebben megingatni. Ha odajönne hozzám valaki és a szemembe mondaná az ellentettjét az sem tudna érdekelni mert tisztába lettem magammal. Csodálatos érzés.

 

Mióta eljutottam erre a pontra megtaláltam azt, amit igazán szeretek, kezdenek összejönni a dolgok amiket elterveztem, jó fele haladok a céljaim elérése érdekében. Rátértem az utamra és jó felé megyek. Képzeljétek el magamtól, úgy, hogy nem változtattam az étrendemen és nem edzek többet mint szoktam elkezdtem fogyni és elértem a számomra tökéletes alakot. Egyszerűen boldog a testem és ezzel jutalmaz. Teljes mértékben elégedett vagyok, és ez csak úgy sugárzik belőlem.

 Mivel magammal egyenlőre egyenesbe jöttem koncentrálhatok arra, hogy még nagyobb lendülettel éljem az életemet. Ha azt kérdezed, miért írok ilyen témában elmondom. Szeretnék átadni egy kicsit az utamból és elérni, hogy Te is tisztába jöjj magaddal. Ha én ilyen fiatalon meg tudtam csinálni, akkor Te is! Ha fogékony vagy rá, én megosztom a gondolataimat az életről. Haladjunk együtt tovább!

Nyomjatok egy like-ot a blog facebook oldalára is, ahol mindig megtalálhatjátok az aktuális híreket a blogról és rólam! Katt a linkre és LIKE! :)

Niki

Sziasztok!

Meddig kell tűrni a pofonokat? Vajon ezek elősegítik a fejlődésed? Túl tudsz lendülni a megpróbáltatásokon?

 Sajnos a mai világban, aki ki mer lépni a komfortzónájából pofon osztogatókkal fog találkozni. A kellemetlenkedők pedig azok, akik bent ragadtak a saját kis gödrükben és nem szeretnek ott egyedül lenni, ezért jó ötletnek tartják, hogy visszahúzzák maguk mellé a másikat. Ilyenkor sokkal több olyan helyzet adódik, amivel meg kell küzdened, de a rögös út végén mindig nagyobb kincs vár, mint az egyenesén. Aki a biztosságos zónában marad nem kap annyi ingert és általában szépen át tudja vegetálni az életét nagyobb megpróbáltatások nélkül. Azok azonban akik valamit (bármilyen apróságot) meg mernek lépni és felvállalják, hogy a cél felé mennek rengeteg megpróbáltatással fognak szembe kerülni. Legyen az bennetek, hogy minden rossz időszak után egy jó következik. 

 Személyesen tapasztalom, hogyha például egy olyan posztot teszek közzé, amiről tudom, hogy nagy port fog kavarni általában be is igazolódik, és rögtön támadnak a hiénák. De megsúgok egy nyílt titkot… az ilyen posztok a legnépszerűbbek és hatalmas nézettséget hoznak, szóval eljut az üzenet. Azt nem veszik észre a fontoskodó, rosszakaró emberek, hogy azzal, hogy más munkáját megpróbálják lehúzni inkább csak segítik. Nincs olyan, hogy rossz reklám! Én azon szerencsések táborát erősítem, akik már eljutottak arra a szintre, hogy a pofonok már nem fájnak, hanem erősítenek. Tudatosan érzem, hogy minden ütés azért van, hogy az utamat szolgálja, és mindegyik csak erősít. Ha megnézitek azokat, akik elértek valamit és egy kicsit utána olvastok az életüknek láthatjátok, hogy általában nehézségeken mentek keresztül addig míg eljutottak a célig.

 

Én felállítottam magamnak egy sorrendet. Íme: -nem ismernek –ismernek, de megpróbálnak visszahúzni –MEGismernek és támogatnak –elérted a célodat! Ennyi. Mindenki érzi, hogy melyik stádiumban van és az „ismernek” nem feltétlenül a személyedhez kötődik, hanem ahhoz, amit csinálsz. Amint átlendültél  a „MEGismernek és támogatnak” kategóriába rád találnak azok az emberek (is) akik végre értékelik a munkádat és hozzá segítenek a fejlődéshez. Ez szerintem a legszebb időszak, mert számomra nagyon szívmelengető érzés, ha egy kívülálló időt szán arra, hogy támogasson. Ez egy nagyon boldog időszak, ekkor rájössz, hogy bármire képes vagy, csak ki kell várni és alázatos módon küzdeni érte.

 Arról nem tudok nyilatkozni, hogy mi jön a cél elérése után, mivel még nem értem el a kitűzött céljaimat, egyenlőre az utam elején járok. Annak, aki esetleg már elérte, szívesen meghallgatnám a történetét! (Nyugodtan írjatok privát üzenetet is!) Fontos tudni, hogy bármi történjen is véghez tudod vinni az eltervezett dolgaidat, ha a szívedre hallgatsz és iszonyú sok munkát teszel bele! Higgy benne! Ez a titok! Soha ne hagyd, hogy mások eltántorítsanak a célodtól! „..Hiszen ha sokan akarnak visszahúzni, akkor ott valaminek lennie kell.” O.N.

Nyomjatok egy like-ot a blog facebook oldalára is, ahol mindig megtalálhatjátok az aktuális híreket a blogról és rólam! Katt a linkre és LIKE! :)

Niki

Sziasztok!

 Mi egy nagyon gyorsan fejlődő, felvilágosult társadalomban élünk. Ezzel nem mondok újat senkinek. Vannak azonban dolgok amelyek nagyon divatosak lettek a mai generáció(k) számára, és ezeket gyűjtöttem össze ebben a posztban.

1. TECHNIKA

 

 A technika robbanásszerűen fejlődik. Olyan eszközök állnak rendelkezésünkre a mai világban amelyeket 10-20 éve el sem tudtak volna képzelni az emberek. A rohamos változás nagyon rövid időn belül következett be. Manapság már az alsós általános iskolások is okostelefonokkal és tabletekkel járkálnak, míg az előző generáció még a legalapabb funkciókkal ellátott mobilokért is csak álmodozni mert. Ez egyrészt jó, mert az életünket nagyon megkönnyítették ezekkel a szerkentyűkkel, de szerintem pár ember túl messzire ment. Ezek az eszközök függőséget okoznak. Nem ismerek olyan embert aki ne venné elő percenként az okostelefonját. Ha nem lennének, sok ember számára megállna az élet. De nem prédikálni szeretnék, szóval inkább tovább megyek a technikán belüli divatos dolgokra.

 Applikációk. Szintén nagy divat. Manapság mindenre lehet találni. Szól, hogy igyál, szól, hogy sportolj, méri a kcal-kat, szól ha meg fog jönni, elmondja, hogy milyen akciók vannak, képeket szerkeszt, tanít, útvonalat tervez és még sorolhatnám nap végéig. Nagyon hasznosak, egy kicsi kütyüben elfér millió dolog. Kicsit félelmetes is.

 Közösségi oldalak. Szintén a technika nagy vívmányai. Szinte mindenkinek van, kivéve azoknak akik tudatosan tartózkodnak tőlük. Még a 80 éves bácsi is megosztja az aktuális híreket és lájkolja Maris néni profilképét. Nagyon sok ember a való élettől elszakadva csak ezeken az oldalakon éli az életét és kapcsolatait is itt tartja fent. Eltűnik az intimitás. Már tényleg MINDENT lehet tudni egyes emberekről. De vajon ez jó dolog? Mindent megosztanak az emberek. Az ételt amit ettek, a ruhát amit hordtak, a kisminkelt arcukat, a natúr arcukat, még szex után is selfie-znek. Az én véleményem : #szerintemneosszátokmegéletetekmindenmomentumát @Nuckuruc

 Aporopó selfie… az új őrület. Szinte kivétel nélkül mindenki csücsörített már bele kedvenc készüléke első kamerájába. Rengeteg féle létezik. Mint már említettem bulis, otthon ülős, filmnézős, edzős, randizós, részeges, unalmas, botrányos és még vagy ezer féle. Ezeket általában mindig megosztják és rengeteg ember Instagram-ja tele van szinte ugyan olyan csücsörítős képekkel.

 

2. Egyészséges életmód és önsegítő módszerek.

 

 Manapság az emberek egyre többet foglalkoznak magukkal és egészségükkel. Nem csupán lelki, de testi szempontból is. Szerintem ez nagyon nagy fejlődés és jó dolog. Az előző generációk nem figyeltek erre oda annyira. Mostanában divatos egészséges ételeket fogyasztani, szénhidrátcsökkentett sütit sütni vagy venni, konditerembe járni és ott nőként is súlyokkal edzeni. Szerintem jó kezdeményezés volt betiltani a zárt terekben és buszmegállókban való dohányzást, így másoknak sem kell szenvednie a cigi füsttől.

 Nagyon sokan írnak és olvasnak különböző önsegítő, lélekturbó könyveket és blogokat, néznek ilyen témájú filmeket. Szerintem ezek szintén nagyon hasznosak, számomra is nagyon sokat segítettek. Ez nekem is segít azzal, hogy kiírom a gondolataimat és jó is visszaolvasni, másrészt remélem Nektek is adok valami pluszt ezzel egy kicsit.

 

3. Trendi helyek

 

Sokan szerintem azért járnak bizonyos helyekre, bulikba, hogy elmondhassák magukról, hogy ott voltak és igazából nem is élvezik. Tényleg manapság az nem is történt meg amit meg nem osztasz? Oda már nem is mész el amit nem jelölsz vissza? Mindenhol bejelölik magukat mindenféle frappáns szöveggel általában angolul. A szórakozóhely WC-jében készült fotók egyből felkerülnek és mehet a lájkvadászat. Aki nem éri el a minimum 50-et sírógörcsöt kap és mély depresszióba süllyed, hogy nem szereti senki. Tényleg ennyire kell a visszaigazolás idegenektől? Nem elég ha jól érezzük magunkat a barátaink társaságában? Azokat a lányokat sem értem akik vadászatra felkészülve talpig puccban nekiindulnak a „nagyvárosnak” és sorra járják a menő helyeket gazdag pasikat hajkurászva, akikkel meghívatják magukat különböző italokra (minimum) és utána még az is belefér, hogy cserében „kedvesek legyenek”. Nem is ez a baj, hisz mindenki azt csinál az életével amit akar, de amikor már a 15 éves kislányok is ezt csinálják kicsit kiábrándítónak tartom. Én sem vagyok vénlány, el szoktam járni elég gyakran ilyen helyekre (természetesen nem ilyen célok vezérelnek) és amikor azt látom, hogy még nálam is fiatalabb 14-15 évesekkel vannak tele a helyek kicsit érdekesnek tartom.

 

Nem akarok bort inni és vizet prédikálni, a leírtak nagy részét én is elkövettem vagy csinálom. Vannak jó és kevésbé jó dolgok is ezek között. Általában a felsorolt dolgok jellemzőek a mai társadalomra és ez határozza meg az életüket vagy szabadidejüket.

 

Ti mit gondoltok a témáról?

 

Niki

Sziasztok!

 A minap elgondolkoztam azon, hogy miért bántják egymást az emberek. Talán a kisebbségérzetüket akarják ezzel csillapítani? Vajon azzal nő a megbántó, ha megbánthat valakit? Milyen érzés veszi ilyenkor birtokába az embert? Aki mindezt elszenvedi, mennyire törik össze?

 Szerintem a számunkra ártalmas embereket is bevonzzuk. Egy önbizalommal teli, boldog, kiegyensúlyozott személy nagy általánosságban nem fut bele ilyen kártevőkbe. Hogy miért? Mert rajta nem találnak fogást, és a próbálkozásaik süket fülekre találnak. Ha egy dühös állat akit ketrecbe zártak folyamatosan nekimegy a rácsoknak indulatból az valószínűleg nem fog kitörni és a vad egy idő után rá fog jönni, hogy nincs értelme és inkább lenyugszik, hogy ne tegyen kárt magában (ha értelmes). Ha egy ember rosszakaratból beszól a másiknak és az reagál beindul a láncreakció. Jön a sárdobálás, az adok-kapok. Mindkét fél sérül. Ha azonban a támadott fél nem reagál, tisztában van az értékeivel és nem hagyja befolyásolni magát, a támadó egy idő után megunja és békén hagyja.

 Az ilyen rosszindulatú személyeknek általában önértékelési zavaraik vannak, netalán egy olyan esemény történt a múltjukban, amit nem sikerült feldolgozniuk és e miatt sérültek. Több oka lehet, hogy ezt miért vetítik ki másokra. Általában félnek egyedül megküzdeni a problémákkal, azt akarják, hogy mások is átérezzék fájdalmukat. Amikor valami rosszat tehetnek boldogsághormonok szabadulnak fel bennük és ezt az érzést üldözik. Egy idő után ez azonban tompulni kezd és depresszió váltja fel a kárörömöt ami egy újabb folyamatot indít el. Az ilyen embereknek meg kell tanulniuk moderálni magukat és igen erős akarattal, tudatosan nem engedni maguknak, hogy bántsanak mást. És ez egy idő után be fog rögzülni és végre pozitív életet élhetnek.

 Ilyen alkalmakkor az elszenvedő fél ugyancsak sérül. Neki azt kell belátnia, hogy támadójának segítségre van szüksége, és bár ő valószínüleg nem tud segíteni (mert a gonoszkodó csak saját magán tud) , annyit megtehet, hogy nem figyel rá, arrébbáll és tisztázza magában, hogy ő nem hibás ebben, ismeri az értékeit és van olyan szinten, hogy nem érinti meg a sok mocskolódás.

Ti melyik félre hajaztok?

Niki

Sziasztok!


 Csak véletlenül ugrottam vissza a 2011-es posztok archivumába. Kicsit olvasgattam, nagyokat nevettem és kicsit elgondolkoztam, hogy priváttá tegyem a bejegyzéseket mert ezek nem méltóak a mostani bloghoz. Aztán rájöttem, hogy egyrészt úgysem olvasnak ennyira vissza általában, másrészt ez is a blog része, ezt is én műveltem egykoron, nincs mit szégyelni rajta, a lényeg, hogy mostmár nem ilyen (szerencsére)...


 Nagyon érdekes, hogy mennyit tud változni, fejlődni egy ember 3 év alatt. Hihetetlenül vegyes érzéseket keltett bennem a 14 éves kislány énem szavai, fogalmazása és gondolatai egyes dolgokról. Nagyon látszik ezeken a bejegyzéseken, hogy gyermek kéz írta őket. Kicsit el is szégyeltem magam, de aztán rájöttem valamire. Manapság nem sok 13 éves foglalkozna komolyabban az írással (nem csak a divatból való próbálkozásokra gondolok). Büszke vagyok arra, hogy immáron negyedik éve írom a blogot kisebb nagyobb kihagyásokkal, de töretlen ambícióval.

  Én sosem felejtettelek el Titeket, akikért megéri egy-egy bejegyzést megírni. Szinte a mentoromnak és gyermekemnek tekintem az oldalt. Segített felnőni, "nővé" válni. Mellettem volt amikor unatkoztam, kreatív akartam lenni, vagy csak a szenvedélyemnek, az írásnak akartam hódolni. Lehet, hogy "ciki" irományok születtek egykor, sőt én csak az utóbbi hónapokban született bejegyzéseimre vagyok büszke, de mégis az egész az enyém. Engem tükröz, a fejlődésemet. Lehet, hogy voltak hullámvölgyek, trollok, de mégis kitartottam és most a negyedik évben is írok Nektek.

 A Nuckuruc név beitta magát a blogos köztudatba, hisz olyanok is olvasnak akikről álmodni sem mertem volna. Maga a név szintén a kisgyermekkoromra vezethető vissza. Nagypapám hívott így viccelődve. Amikor a blog nevén gondolkoztam valami egyedit szerettem volna kitalálni, semmiképp sem akartam beállni a tucat blogok sorába. Azt tudni kell, hogy én először YouTube csatornát vezettem, én voltam az elsők közt az országban, de azt feladtam, így maradt a blog.

 Azt tanácsolnám minden (kis)lánynak aki olvas, hogy legyenek kitartóak mindenben és ne hagyják abba attól, hogy nem olyan jók, tapasztaltak mint a többiek egy adott dologban. Mindenben lehet fejlődni, csak akarat, idő és türelem kérdése. Senki sem úgy kezdi, hogy tökéletes. Hónapok, évek munkája rejlik a fejlődésben. Közben folyamatosan tanulj, képezd magad, járj utána, hogy hogyan csinálják a NAGYOK. Ez mindenben így van nem csak a blogolásban, és ezt akár egy 70 éves néninek is írhatnám, hisz ha valaki el szeretne kezdeni valamit, akkor nem számít a kor, csupán az akaraterő.


Csodálatos napot Nektek!


Niki